Nehézkesen hátrálsz a szkafanderben. Ahogy kiérsz a kapun kívülre, dühösen lerángatod a fejedről, és földhöz vágod. Jó pár méterre elgurul. Pont olyan, mint egy nagy fej.
Magadba roskadva térdelsz le a homokba. Legszivesebben üvöltenél. Két kézzel szorítod le a fejed, és érzed, hogy majd szétrobbansz a feszültségtől. Hirtelen felpattansz, és a szkafander fejrészéhez mész, és egy hatalmasat rúgsz bele. Ez nem lehet igaz! A rohadt életbe! Ezt a szívást!
Újra a homokba rogysz. Csak ülsz lehajtott fejjel, átkarolva a térdedet. Előtted a sivatag. A nagy büdös semmi! Ameddig csak ellátsz, mindenütt homok. Kibaszott homok! Ennél már az is jobb lett volba, ha el sem indulsz.
Átkozott egy nap volt az! Egy kibaszottul elátkozott nap!
Horák Árpád 