A trafóház a hátad mögött, te a végtelent nézed. Legalábbis úgy érzed. Nem látszik a vége. Hogy is látszhatna? Egy év. Eddig fog tartani az út visszafelé. Szinte végig csak homok. A végén talán egy kis fű. A legvégén már fák is. De emberek sehol. Egy évig nem fogsz embert látni. Egy év magány. Egy kibaszott év kibaszott magányban.
Hátranézel. Még mindig nem hiszed el. Győzködöd magad. Ennyire nem nézhetted be! A virág képe megremeg. Akadozik az áramellátás. A hologram már nem teljesen tiszta.
Visszafordulsz a sivatag felé. Elindulsz, de a szívedben még ott a kétség. Aztán csak legyintesz. Agyalással úgysem mész semmire.
Hogy dögölne meg az, aki ezt az egészet rád hozta!
Horák Árpád 