Már majdnem eléritek az ismerős kereszteződést, amikor újra megáll, és ismét igazgatni kezdi a ruháját. A jobb keze a válladon, a bal lába a levegőben. Nincs férfi a sétálóutcán, aki ne őt nézné.
Teljes testsúlyával a jobb lábára nehezedik. Az izmok kirajzolódnak a hosszú combján.
Lazán megrázza a haját, miután letette a lábát, és beléd karol. Tovább sétáltok. Te kezdesz kisimulni, és közben érzékeled, hogy benne egyre gyűlik a feszültség. Egyre erősebben szorítja a felkarod.
– Minden oké? – tudod, hogy rohadtul nem.
– Sajnálom!
Csak ennyit mond. Pedig nincs mit sajnálni.
Lazán csapod be a kocsiajtót. Az i8-as csendesen siklik el a járdaszegélytől. Ahogy távolodik tőled, arra gondolsz, hogy mennyire illik hozzá ez az autó.
Horák Árpád 