Háromszor rándul meg a feje, mielőtt lelép az útról. Az enyhe remegés a gyalogátkelőn is megmarad. Aztán eltorzult mosollyal nyugtázza, hogy átjutott. A jobb csuklója görcsösen visszahajolva szorul a testéhez. Bizonytalanul áll meg. Nem szeret állni. Egyhelyben állni. Mondta nekem.
Nagy ívben, merev testtel fordul vissza felém. Intünk egymásnak. Visszafordul az eredeti útiránya felé. Ahogy ránehezedik a jobb lábára, látom, hogy megmerevedik. Izomgörcs. Elindulnék, hogy segítsek, vagy legalábbis mellette legyek, de a lámpa még piros. Nem tudok átmenni.
Bár mindegy, mert jól ismerem Őt. Azt mondaná a kérdésemre, hogy mi van, hogy semmi.
A földet nézné. Nem nézne a szemembe. És én nagyon rosszul érezném magam ettől.
Horák Árpád 