A lámpa közben zöldre vált. Átmehetnék, de maradok. Látom, ahogy a görcs megszűnése után tovább indul. Bizonytalanul lép előre néhányat. Ilyenkor minden lépés fáj neki.
Én is elindulok, csak én a másik irányba. Még visszanézek, hogy lássam, ahogy beér az árkádok alá.
Akkor látom meg a lányt. A legrosszabbkor! Visszaindulok, hogy mentsem, ami menthető. A piros lámpa a gyalogátkelőn ismét megállít. Minden rosszra felkészülve nézem őket. A lány megáll mellette, és beszélgetni kezdenek. Egyelőre semmi.
Talán csak túlreagáltam.
_____ ——-_______——-____
Késő este érek haza. Enerváltan keresek egy mécsest. De úgy tűnik, elfogyott. Lerogyok az ágyra, és kezembe temetem az arcom.
Érthetetlen, ami történt.
Horák Árpád 