Már éppen el akarok indulni, és kezdek elfordulni tőlük, amikor a lány keze elindul. A mozdulat egyértelmű. A vállát készül megérinteni. Kiáltásra nyitom a szám, de nem jön ki hang a torkomon. Az agyam állít le. Felesleges. Hiábavaló. Nincs értelme.
Elkéstem.
A keze lassan közeledik a vállához, de nem tud elég lassan. Nem tud annyira lassan, amennyire kellene. Gyorsabban ér oda, mint ahogy én visszafordulok, és megteszem feléjük az első lépést.
____ —- ____ —- ____ —- ____
Eszembe jut, hogy a gardróbban van egy doboz, tele minden csetresszel. Abban van egy mécsestartó. És abban van egy mécses. Igaz, hogy az mécses barna színű, és csoki illattal ég, de mivel nincs más, jó lesz. Szükségem van most egy gyertyára.
Meg kell hívnom ide Istent.
Horák Árpád 