Ahogy a lány keze eléri a vállát, úgy tántorodik hátra, mintha egy elefántölő puskával lőtték volna mellbe. A legszörnyűbb, hogy látom, hogy tudja mi következik, és próbálja a vállát az érintés elől hátrahúzni. Esélye sincs. A lány hozzáér, és bekövetkezik a katasztrófa.
Én már rohanok. Csak a fékcsikorgásokból, és a vad dudálásból tudom, hogy a lámpa még mindig piros. A buszsávban hajtó taxis fékezi a legnagyobbat, de így is elér. Erős ütést érzek a jobb csipőmnél, és erősen kibillenek az egyensúlyomból. De nem esek el.
Arra most nincs idő.
_____ —– _____ —– _____ —
Azt veszem észre, hogy nem csak a kezem remeg, amikor az öngyújtót a kanóchoz tartom, hanem a fejem is.
Visszarogyok az ágyra. Mintha minden erő elszállt volna belőlem.
Horák Árpád 