A szőke hajú újra felém fordul. Jobb kezével a poharával játszik. A körmével finoman kocogtatja a pohár oldalát. Összemosolygunk. Rég láttam ilyen gyönyörű arcot. És a mosolya! Az egész lénye sugárzik.
-Alexandra is idejön! – Szandra úgy mondja ezt, miközben újra leül velem szemben, mint egy fenyegetést. Aztán félig a szomszéd asztalnál ülő lány felé fordul, de nem szól semmit. Nagy sóhajjal néz rád.
-Szóval? Mi lesz most?
Nem válaszolok. Nem tudok mit kezdeni egy ennyire általános kérdéssel.
-Mégis mire vársz? – Szandra ráharapott a témára, mint egy buldog. – Hogy Isten majd elrendezi a dolgokat?
-Vagy Isten – válaszolok – vagy egy csodaszép tündér!
Horák Árpád 