-És akkor? Felmész Pestre?
-Minek? Már csak egy év van hátra. Maximum. Most úgy érzem, már annyi sem.
-Ezt hogy érted?
-Kezd elmúlni. Talán. Mindenesetre valami változik. – nehezen tudom megfogalmazni, amit érzek. De Szandrának minden világos.
-Ne becsüld alá! Ez még nincs lefutva.
-Dehogynem. Hát éppen ez az. Hogy le van futva.
Éles fékcsikorgás hallatszik, majd egy csattanás. Mindketten arra néztek. Egy régi Mazda 626-os kapott el szemből egy Suzukit. Szandra a fejét ingatja. Talán hússzal, ha mehettek a parkolóban. Az egyiknek nagyon el kellett bambulnia. Egyből kiszállnak, és vad telefonálásba kezdenek. Vajon kit hívnak ilyenkor az emberek?
Ahogy visszafordulok Szandrához, látom, hogy a szomszéd asztalnál ülő tündér is a koccanást figyeli. Amikor észreveszi, hogy nézem, rám mosolyog, aztán visszafordul az itala felé.
Érdekes ez a lány. Van benne valami különleges.
Tele van élettel.
Horák Árpád 