Először csak a gesztikulálást látod. Aztán a kiabálás is eljut a tudatodig. Csak állsz és nézed, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze a majmok kifutója előtti vizesárok mellett.
Jobbra forditod a fejed, és nagyot sóhajtasz. Elfelejtettél levegőt venni. Behunyod a szemed. Nincs kedved elindulni. Tudod, mi vár rád.
És akkor a szemed sarkából észreveszed Őt. Feléd tart.
Jaj, ne! Csak ne most, kérlek!
Néhány másodperce tudatosodott csak benned, hogy elvesztettél valakit. Egy nagyon fontos embert.
Sóhajtasz. Újra. Kérlek, ne gyere most ide, fohászkodsz. És a jobb kezeddel közben végigsimítod az arcodat. Közben egy pillanatra a szemed előtt tartod a kezed. Ahogy elveszed, egyből megállapíthatod, hogy az imád hatástalan maradt.
Ott áll előtted.
Horák Árpád 