Lehajtott fejjel mész el mellette. Nem tudsz ránézni. Maradni sem tudsz. Muszáj azonnal a vizesárokhoz menned. Valami vonz arra.
Ő is mozdul. És ahogy elmész mellette, érzed, hogy a ruhátokat egymásnak fújja a szél. Úgy üt szíven, ami belőle áramlik, hogy kiesel a ritmusból. És ami a legrosszabb: megérzed az illatát. Ne már! Ezt nem ismerheted! Kezdesz kiborulni.
Botladozva mész tovább.
A majmok kifutója előtti vizesárok közel van. A sápadt arcokból egyértelmű, hogy tragédia történt. Megállsz. Teleszívod a tüdőd levegővel. Lassan fújod ki.
Nagyon lassan.
Egy orvos fut el melletted. A fülén telefon. A tömeg utat nyit neki. Te oldalra nézel.
Nem akarod látni.
Horák Árpád 