Úgy lépek ki a kádból, ahogy szoktam. Több ezredszer. A bal labammal lépek először át a peremen. A támaszkodó jobb lábam kicsit megcsúszik, de szinte azonnal visszanyerem az egyensúlyomat. Semmi ijedtség. Pedig rémültem már meg kádban való elcsúszáskor. De most semmi. Ahogy a jobb lábamat is emelem, újabb csúszás. Ezúttal a bal. Az egyensúlyom végleg elveszik. Ahogy zuhanok előre, próbálom előre tenni a kezem, de a testemet is csavarnom kellene. Erre nincs idő.
És fürdőszoba kicsi. Közel a szemközti fal. A fejem éri el először a kerámia wcpapírtartót. Nem hallom a csattanást, csak gondolom, hogy van. A fejem úgy vágódik vissza, mint a filmekben.
Ez olyan, mintha megtámadna valami. És én hagynám.
Horák Árpád 