A kutyák az út szélén ülnek. Hét, mindegyik oldalon. Egymástól egyforma távolságra. Először azt hiszem, hogy nem élnek. Lehetetlen, hogy hogy mindegyik kutya ülve maradjon! Biztos kitömöttek! De nem. A kocsi amiben ülök, legalább kilencvennel megy el mellettük. Közvetlenül mellettük. És ők követnek a fejükkel. De nem állnak fel. Csak a fejük mozog. Elképzelhetetlen, hogy ezt a tizennégy kutyát így beidomítsák. Ez lehetetlen!
Aztán az állandó ugatás. Ez már otthon van. Hazatértem. Ezek a szomszéd kutyák. Néha ugatnak, az oké. De most folyamatosan. Mint egy rossz horrorfilmben. Ugatnak, és jön a gonosz.
A veszettség jut erről az eszembe. Kutyák. Veszettség. Gonosz.
Ennyi. Jön a gonosz.
Most már tuti.
Horák Árpád 