Először csak a sötét. Valamiért tudom, hogy ez egy alagút. Hogy a föld alatt van. Egy kis füst. Mintha köd lenne. Csak a szeme látszik. Nehéz olvasni belőle. Dac, elszántság, erő, kíváncsiság és egy kis játékosság. Ez fog meg. Elkezdem figyelni. Érzem, hogy vonzódom hozzá. Máris. Ez kicsit meglep. De egyre közelebb hajolok. Aztán a bokája. Lábujjhegyen fut. A vállam már előre billen.
Ez a lány meztelen!
Feltűnik az arca és a válla. Igen. Nincs rajta ruha. Tovább halad a sötét alagútban. Már derékig látom. A kezével takarja a mellét, és csak fut. Nem túl gyorsan. Nem siet. Aztán eléri a helyet. És megáll. Ott látom meg teljes valójában. Csak áll ott, leengedett kézzel, és engem néz. A pupillám kitágul. Boldogság járja át a testem. Ez lány gyönyörű.
Elképesztően gyönyörű.
Horák Árpád 