A nő csábít, a férfi hódít.
Az asztal szélének támaszkodva állsz, karba font kézzel. Nem nézel felé, az épület előtt parkoló autókat nézed a hatalmas üvegtáblán keresztül. Érzed a vibrálást. Csak Ő jelez, te nem. A lelkedet nem tudta elérni. Unottan fordulsz vissza. Egy pillantást vetsz rá, és látod, hogy vár tőled valamit. Megcsóválod a fejed, és újra a parkoló felé fordulsz. Az épület egy árnyékot vet a hozzád közelebb álló autókra. Az árnyék mögötti rész a szikrázó napsütésben olyan, mintha egy másik világ lenne. Kicsit előre kell dőlnöd, hogy lásd a kocsit amivel jöttél.
Te a napos oldalon állsz.
Aztán elköszönsz. Ő is köszön.
Segélykiáltásnak tűnik.
Horák Árpád 