Már harmadszor érintem meg a hátát. Semmi reakció, mégis érzem, hogy átment. A lány, aki velünk szemben ül, zavartan néz a barátnőjére, aztán a párjára, végül jobbra fordítva a fejét, a semmit kezdi el bámulni. Mindenkin enyhe zavar jelei mutatkoznak, kivéve a mellettem ülő fiút. Ő nyálcsorgatva bámulja a mellettem ülő lányt, világossá téve, hogy mit csinálna vele legszivesebben.
Valahogy a kezembe akad egy üveg pálinka, amiből egyből tölteni kezdek, és közben látom, hogy a pezsgőt is kitöltötte már valaki. A hangulat már azon a ponton van, amikor nagyon nem kellene elindulni. Mégis felállok, és az ajtóhoz indulok.
Kétszer is visszafordulok, mielőtt kilépek rajta.
Horák Árpád 