A cukrászdában kezdődik. Illetve már jóval előtte. Sokszor eszedbe jut. Hogy oda kellene menned. Már tegnap előtt akartál. De nem úgy alakult. De ma igen. Ezért odamész.
Erőltetett az egész? Talán.
Már ahogy odaérsz, az is fura. Nem volt arra dolgod. Még véletlenül sem. Nem vitt arra az élet. De te oda mentél. Aztán a beszélgetés. Látod milyen. Eddig is tudtad. És mégis. Megegyeztek. És te örülsz. De nem érted.
Ez most megint mi?
Furcsa. Nagyon furcsa. Nagyon nagyon furcsa. Nem erre számítottál. Nem erre az útra. Mintha fáziskésésben lennél. Aztán beindul a fantáziád, és látod a jövőt. Látod, hogy jönnek, és leülnek. És te odamész. Hozzá. Ezt látod a jövőben.
De nem ez lesz.
Horák Árpád 