A vörös szín a második fekete rétegre kerül. Erre megy aztán, a száradás után, a harmadik fekete réteg. Az utolsó. A szín már most is szinte tökéletes. Egyre mélyül. Olyan fekete, amiből fény soha nem tud majd kijönni. Leteszem a tálcát a szárítóra, és beállítom az időzítőt. Harminc perc, és mehet rá a befejező szín. Aztán holnap a lakk.
Régóta tervezem már ezt. Az ablak felé fordulok. És karba fonom a kezem. Az idő még hideg. Tegnap esett a hó. Hetek óta esőzések és szélviharok váltják egymást. De néhány napja egy-egy órára már kisütött a nap.
A tavaszt idén sem lehet megállítani.
Horák Árpád 