Piros.
A póló, ami rajtad van.
Piros.
A cipő is, ami eszedbe jut. Az édesapád arca is. Mint a tiéd, egy túl meleg szobában töltött éjszaka után. Vagy bármikor, amikor a sorsod úgy hozza.
Most a másik irányból közelíted meg a kereszteződést. Ez város közepe. Itt mindig felmerül benned ugyanaz a gondolat. Ugyanaz a személy. Itt mindig. A megérzés erős és a hely logikus. Három gyalogátkelő. Három utca találkozásánál. Biztos jár erre. És jár is! Nem onnan jön, és nem úgy, ahogy várod. Melletted bukkan fel. Jobbról. A nyakad megnyúlik, a szemed kitágul. Nem tudod, mi van. De tudod, hogy van valami.
Előre nézel. A lámpa, ami megállított, átvált.
Már nem piros.
Horák Árpád 