Mint amikor Istenre gondolsz, miután szembesülsz az Ő igazságával. Mint a gondolatod, amikor eszedbe jut az a bizonyos ismerősöd. Mint a felhő, amit a világnak kívánsz, amikor meglátod Őt. Mint az Érpataki pálinka üvege. Mint a mögött a bizonyos mosoly mögött megbújó gondolat. Mint a tudatlanság. Mint a sötétség. Mint a hiábavaló várakozás utáni fejcsóválás. Mint a temető felé tartó lehajtott fejű nő haja. Mint a távolodó autó láttán a szívedre telepedő felhő. Mint a valószínűsíthető jövőd. Mint az autó, ami nagyon rosszkor ér kereszteződésben. Mint a várt, és meg nem kapott elismerésttől összeszűkülő pupilla. És mint Ő.
Fekete.
Mint Ő.
Horák Árpád 