Először dühös, amikor kérdezed. De visszanyeli. Jólneveltség és naivitás keveréke ez a reakció. Talán félelem? Kicsit az is.
A következő alkalommal már kedves. Zavart mosoly és segítőkészség. És mindig ugyanaz a felső. Stílusban ugyanaz. Jól áll neki. Kicsit divatjamúlt, de neki jól áll. Nem feszül rá. Lezser, mégis mindig makulátlan. Tökéletesen áll. És egy fokkal elegánsabb, mint a hétköznapi. Pont mint Ő. Van benne valami veleszületetten nemes. Valami királynői.
Mereven néz előre, mégis érzed, hogy a kedvesség az alapállapota.
Nem mindenki ilyen.
A hangja is barátságos. Valahol a kislányos és az évődő között. Ez is a része a lényének.
A csábítás.
Horák Árpád 