Tudtad. Már napok óta. Mégsem tettél semmit. Bosszúsan fordulsz az ablak felé. Megint ugyanaz. Tudsz valamit, mégsem reagálsz. Nem cselekszel. Kell valami külső hatás.
Visszafordulsz a húsvéti asztaldísz felé. Az erős sárga eszedbe juttat egy napsütéses tavaszi napot. Nem egy konkrét napot. Úgy általában a tavaszt és verőfényes napsütést. Ami elvakit és hunyorgásra késztet.
Mégis várod.
Kinézel az ablakon és látod, hogy két futó egymással beszélgetve távolodik a város felé. Megint ketten. Sokan futnak erre. Szeretik ezt a részt. Ez már majdnem a város széle. Egy barátod jut eszedbe, akit mostanában többször is láttál futni.
Elfordulsz az ablaktól. Tétován nézel körbe.
Horák Árpád 