697. Nap

Szürke és zöld keveredett csak a sötétbarnával, a fény nem érte el az erdő mélyét. Az ösvényre szamócabokrok hosszú, szúrós ágai nyúltak be, méteres páfrányerdő takarta el a talajt, állatnak nyoma sem volt. Tökéletes éjszakai búvóhely lett volna a sziklák alatti vizmosás, de az őzek elkerülték a szurdokot. Ördögszurdok. Így hívták a helyiek, a név eredete homályba veszett, a geológus, aki a környéken kutatott, nem tulajdonított jelentőségét az elnevezésnek; sok hasonló van világszerte, mondta, a nép szereti drámai címkével illetni a környezetét. Az egyre keskenyedő út kanyarogva érte el a dombtetőt – mintha soha oda nem akarna érni.A fullasztó pára ködként ülte meg a völgyet.