A manó az ágy melletti lámpát vizsgálta, azt amelyik elefántcsontból készült, közben a hegyes füle izgatottan rángatózott, fel s alá. A nyomozó elnéző mosollyal fordult el, mert a manó hosszú, egyenes szálú haja félrecsúszott, holott mindig kínosan ügyelt rá, hogy a füle, ami nyilvánvalóvá tette a származását, észrevétlen maradjon. Az arca emberi volt, nőies, nemes vonásokkal, a ránc nélküli bőre sárgás árnyalatú, finom pergamenre emlékeztetett, az ókori Egyiptomot juttatva mindenki eszébe. Két járőr is a szobába lépett, visszahőköltek, amikor meglátták, hogy egy mutáns is van a nyomozócsoportban, és a bátorságuk látszatát fenntarva somfordáltak ki, közben belekezdtek egy, egyiküket sem érdeklő beszélgetésbe.
717. Nap
Horák Árpád 