A teniszpályáknál láttam először, a barátnője mellett, aki bár egy fejjel magasabb volt nála, mégis összeillettek. Mindkettőjüknek félhosszú, barna haja volt, és tarka szoknyában sétáltak a Balaton felé, a nádas mellett vezető ösvényen. Igazi hőség volt aznap, perzselt a nap, nem volt ami a szomjat enyhitse. Dél körül láttam meg, a csípője lágyan ringott, hívogatóan, mintha biztatna, hogy ugyan nézz már ide. És én odanéztem, a szemem meg ott ragadt, valami kábulatban. Nem voltam egyedül, mégis csak én láttam benne többet, láttam szépséget és lágyságot. Igazi volt, tökéletes, és mégis aztán sokkal többet adott ennél.
720. Nap
Horák Árpád 