Szellem alakú, hófehér felhő úszott be a nap elé, abból a fajtából, ami azúrkékké változatja az eget egy verőfényes nyári délelőttön. Indigó a harmadik adag fagyiját egyensúlyozta a pokróc felé, a fa felé, ami alatt a szülei ültek. Az apja egy puhafedelű könyvet olvasott, a nő, akivel volt, a barátnőjével chatelt, és közben félhangosan vihorászott. Indigó leült az apja mellé, és a hátát nekitámasztva vadul nyalni kezdett. A vaníliával kezdte, mert azt szerette a legjobban, aztán a csokival folytatta, mert abból csak egy gombóccal vett. Miközben evett, egy pillanatra sem vette le a szemét a vattacukor-árusról. Pirosat fog enni és talán kéket, aztán jöhet a gofri.
727. Nap
Horák Árpád 