Bárcsak látta volna a minden nap elé kerülő csodák közül a legnagyobbat, bárcsak bátor lett volna, egy kicsit bátrabb, mint amilyen, akkor a hétköznapoknál messzebb jutott volna. Oda ahol az ezer év és a pillanat egyesül, ahol összeér a föld és az ég, és a virágok illata piros pipacsként festi át az alkonyatot. Akkor sétálna, kézenfogva, és gyerekként játszana, felszabadultan, teher nélkül.
Ezen az úton egyedül járunk, ahogy megszülettünk, nem tántoríthat el semmi, és a nap fénye beragyog minden pillanatot.
Bárcsak a fényt választotta volna az árnyék helyett, ahol biztonságban megbújva teltek el a napok, és ahol megkapta mindenki helyeslését.
728. Nap
Horák Árpád 