Reményt vesztve nézett fel az ablakra. El sem kellett volna indulnia. Háromszor tört rá útközben a rossz érzés, hogy ezt nem kellene csinálnia, nem kellene odamenni, mégis elvergődött a ház mögött álló parkig, és felemelte a fejét a vörös, régóta omladozó homlokzat felé. Onnan, ahol állt, nem látszott a tetőterasz, csak a lufikat tartó, sárga fonott zsinórokkal játszott a szél. Három napja volt a születésnap, azon még ő is részt vett, aztán hétfőn már nem emlékezett az előző napra, szerdára kiesett az egész hét, ott a ház előtt pedig már azt sem tudta, hogy melyik évben járunk. A karkötőt nézte a kezén, tudta, hogy ajándékba kapta, csak azt nem, hogy kitől.
743. Nap
Horák Árpád 