A bükkös felől közelítették meg a hegyet. Ez a fafajta jóval ritkább volt arrafelé, mint a tölgy vagy az erdei fenyő. Sima kérgén elcsúszott a napfény, és a hűvös, nedves földből az ég felé törő páfrányok, mintha egy varázsvilágba repítettek volna. Nem lepődtek volna meg, ha egy hegyes fülű manó ugrik elő az egyik fa odvából, és útbaigazítást kér a naprendszer központja felé.
Ősz volt. Az a fajta, amiről mindenki tudja, hogy az ősz olyankor minden rosszat megmutat, csak hogy feledtesse a nyarat. Hideg volt, szemerkélt az eső, és a szürke, fojtogató köd mindent beborított. Mégis kitartóan gyalogoltak a hegytető felé.
761. nap
Horák Árpád 