(775.) Aputélapó 2.rész

Márk dobbantott egyet, hátra nézett, várva, hátha felbukkan anya, mellette lesz, és óvja őt (az igazán jó lett volna).
A Mikulás nem szólt semmit, csak nézte, mosolygó barna szemekkel, és a zsákját maga mellé téve letérdelt hozzá. Márk a szemét le nem véve a mindent betöltő piros ruhájáról, lábujjhegyre állva lepiszkálta az első csizmát, egy rántással kihúzta belőle a Mikulás-csomagot, és boldogan magához szorította.
– Szia, Márk!
Márk hátrahőkölt, megdöbbenve azon, hogy a Mikulás tudja a nevét, bár a Mikulás mindent tud, szóval a nevét is tudhatja, gondolta toporogva (a meztelen talpa nem örült a hideg kőnek).