A mikulás felemelte, a térdére ültette, és pont úgy, mint apa szokta, a meleg tenyerébe fogta a talpát. Márk teljesen hátradőlt, ijesztőnek találta a közelségét, bár a Mikulás szeme biztatóan villant felé, és a fehér szakálla is meg-megrándult, mintha mozogna az arca, ez akkor nem nyugtatta meg. Pedig nagyon igazi volt.
Márk lenézett a melléhez szorított csomagra, majd a Mikulásra, és eszébe jutott, miért is sietett ennyire ma reggel.
– Hoztál nekem iPad-et?
Jól látta, hogy van egy iPad az ablakpárkányon, de az Bence bakancsának támaszkodott, és ez nem tetszett neki.
– Nem hoztam. Még csak három és fél vagy. Még korai.
Márk nem értette, hogy mi az a három és fél, de nagyon nem örült neki, hogy ez megakadályozza abban, hogy neki is ugyanúgy legyen iPad-je, mint a két idősebb bátyjának. Ő is akar egy iPad-et!
– Nem voltam jó?
– De jó voltál.