A tűzoltóautóra gondolt, arra, hogy mennyire szereti, bár az egyik létrája le van törve (de azt ne ő törte le!), és hogy milyen rossz, hogy most emiatt nem kap iPad-et.
– Nem volt az akkora tragédia. Balázs feje már meggyógyult. Talán már el is felejtette az egészet. Neked is azt kellene tenned.
A Mikulás végigsimította Márk arcát a kézfejével, közelebb húzta magához a combján, és puszit nyomott a fejére. Pont úgy, mint apa szokta lefekvés előtt.
– Akkor nem ezért nem kaptam iPad-et?
– Nem ezért. Pár év múlva majd kapsz. Még kicsi vagy.
A pár év soknak tűnt Márknak, és akkor nem szertett kicsi sem lenni, bár annak rengeteg előnye volt. Például, hogy be lehet ülni anya ölébe vacsora közben. Egyszer Viktor is beleült, és ezen mindenki nevetett, ő is, bár a bátyját mindenki laklinak hívta ( hogy ez mi a fenét jelent?), és aki nagyon magas, és széles vállai lettek a vízilabdától. Legalábbis apa ezt mondta. A látvány persze furcsa volt, Viktor kétszer olyan magas, mint ő, legalábbis az ajtófélfán lévő jelölés szerint. Ezen is jót nevettek akkor, amikor kiderült: ő pont a fele Viktornak. Bár hogy ez miért vicces, ezt sem értette, ahogy azt sem, hogy azt mondták, hogy a jelölés szerint ő most magasabb, mint a bátyja volt az ő korában, és hogy ő lesz mindannyiuk közül a legmagasabb. De hát ez kit érdekel? Ő most akar nagy lenni!
(778.) Aputélapó 5. rész
Horák Árpád 