(788.) Az avokádós lány 1. rész

– Nálatok már leengedték a tavat?
– Persze, ősszel. Az ülepítő tóval kezdték november elején, előtte persze lehalászták a halakat.
– Szeretem azt a tavat.
– Én a másikat jobban. Az egy tó, az oldalán nádassal, a túlsó partján meg a dombbal és a sűrű erdővel; olyan az egész, mintha igazi lenne. Érted? Érintetlen. Meg a kócsag pár, amely évek óta ott költ. Meg az a tó nagyobb is. Ennél úgy érzed, túl közel a másik part. De annál! Az igazán jó.
– Igazán jó.
– Ott, ahol be lehet menni a vízbe, ha úszni akarsz, van egy kis park, fákkal, meg mindennel. Az első pár méter murvás, de aztán jön az igazi iszap, meg a hínár, húsz méter után meg már úsznod kell, mert a nyakadig ér a víz. És a víznek olajos tapintása van, mintha csúszkálna a bőrödön. Aztán vannak benne hideg áramlatok, ahol szinte ledermedsz, ahogy eléred őket. Figyelsz?