– Azt a lányt nézem ott.
– Látom, hogy őt nézed. Martina az. Sokszor jár erre.
– Te honnan ismered?
– Ő az avokádós lány. Igen. Martina. Amikor találkoztunk, utána sokáig ideintett, mielőtt átment a zebrán, de már nem.
– Már tegnap is feltűnt. Piros szoknyában volt.
– Az a festős szoknyája. Abban jár ki a Duna-partra festeni.
– Ezt nem is mondtad!
– Mindent nem tudok elmondani, amit hallottam tőle. Rengeteget beszél. Tényleg rengeteget. Amikor a gyümölcsöknél találkoztunk, két órát beszélt. A végen már nem is emlékeztem az elejére. Az egyik történetből szőtte a másikat. Mintha soha nem akarná abbahagyni.
– Most meg már nem is integet.
(789.) Az avokádós lány 2. rész
Horák Árpád 