– Szerinted Martina várta, hogy keressem?
– Nem mindegy már? Mit agyalsz ezen. Engedd el! Bár van valami ebben az avokádós lányban. Martina. Nem így képzeltem el. Azt hittem vékonyabb, és hosszú fekete haja van. Fekete és göndör. Olyan igazi lobonc. Olyan hajat már nem hord senki. Azt hittem ő egyéniség, nem olyan, mint a többiek. Érted? Különleges. Mégis ő az avokádós lány. Nem lehet átlagos.
– Csak összefutottunk a gyümölcsöknél, és beszélgetni kezdtünk. Mitől lenne ez különleges?
– Nem tudom. Csak így képzeletem el.
– Írni fogok a Martinának.
– Most már minek?
– Mert felnyitottad a szemem!
– Már nem is integet. Akkor kellett volna beszélgetned vele, amikor átengedted neki az utolsó avokadót. Órákig mesélt neked, aztán hetekig integetett. Kicsit későn ébredsz. Elkéstél.
(791.) Az avokádós lány 4. rész
Horák Árpád 