A piros volt, ami először visszatükröződött a tó felszínéről. A vízpart sötétjében jól látszott a robbanás, ami a szikrákat szétszórta; azok először egy gömböt alkottak, hogy aztán eltűnjenek a semmiben. Martin várta folytatást, a fejét forgatta, a piros után a kéket várta, de megint egy piros jött, aztán két zöld és egy sárga. A tervezetben nem így volt. El akarta ezt mondani valakinek, de a többiek az ég felé fordított fejjel álltak, nem figyeltek rá, a többszörösen visszhangzó durranások miatt a lányok meg a fülükre tapasztották a kezüket, és fura arcot vágtak. Martin nem értette a lányokat. Hunyorogtak, meg panaszkodtak a kénszag miatt, és folyton a ruhájukat igazgatták.
(793.) Martin 1. rész
Horák Árpád 