Ő mindent elolvasott a tűzijátékokról, és ő állt legközelebb a kilövőállásokhoz is. Közelebb is ment volna, de az őr megállította, azzal a furcsa mosollyal, ahogy az emberek ránéztek.
Végre megjött a kék, Martint kirázta a hideg, végre itt van, gondolta, itt van a kék. Nem szerette, ha a dolgok nem az előre eltervezett módon alakulnak. A doktornő is mindig ezt mondta neki, meg azt, hogy ő ismeri, és vigyáz rá, ne aggódjon. A doktornőnek szőke, göndör haja volt, mint a nyolcvanas évek filmsztárjainak, és mindig vastag, kockás szoknyát viselt. Ez emlékeztette Martint valakire, a doktornő szerint az anyjára, de az anyja neki már nem élt, ezt meg a szobatársai mondták, meg hogy ne imádja már úgy a doktornőt.
(794.) Martin 2. rész
Horák Árpád 