Hátra ült be, a megszokott helyére; a többiek mindig vitatkoztak, hogy ki ül a sofőr mellé, de őt hagyták mindig hátul ülni, ott neki tudta támasztani a fejét az ablaknak, és ha rálehelt, tudott írni rá. Múltkor egy szívet rajzolt, de most nem azt fog, mert akkor kinevették.
Ismerős volt az út kollégium felé, a kétszer két sávost szerette a legjobban, ott a lámpasort már leddel szerelték, és a lednek pont olyan halványkék színe volt, mint Ludmilla szemének.
(798.) Martin 6. befejező rész
Horák Árpád 