A narancssárgát választotta, azt, amelyik a halványzöld előtt állt, közben az orrcimpája erőteljesen pumpálta az orrába a füstöt. A csípős illata egy szultán palotájába repítette volna bármikor, de az a nap más volt, mint a többi. Csak forgatta a gyertyát, és homlokráncolva kutatott az emlékei között, és próbálta felidézni, hogy a két szín megegyezik-e. Minél jobban erőlködött, az agya annál inkább állt ellen; magába zárta az információt, amit annyira akart.
Jon kezdett kétségbe esni, az nem lehet, hogy máris elfelejtette, hiszen annyira fontos volt neki akkor, és olyan rövid idő telt el. Lerogyott a kanapéra, és csak ült. Csak ült és nézett, pont úgy, ahogy az apja szokott.
799. nap
Horák Árpád 