Nem is lehetett volna sárgább, úgy tündökölt, mint egy nap, és inkább volt mustársárga, mint narancs. Gyorsan szedte a lábait, pattogva, ahogy csak az ennyire apró testű kutyák képesek. Az első gondolatom az volt, hogy lefújták festékkel, azzal a fajtával, amiben zörög a golyó, amikor felrázod használat előtt, aztán egy falra festesz ábrákat vele, hogy bosszantsd az ott lakókat, meg lázadj a rendszer ellen, vagy valami ilyesmi. A szőke hajú, szép arcú lány úgy sétált vele, mintha hétköznapi kutya lenne. Lazán fogta az automata pórázt, és bágyadt tekintettel nézett a park közepén vezető kavicsos út fák közé vesző vége felé.
(805.) Engedj közelebb 1. rész
Horák Árpád 