A nap a nő háta mögött ment le, árnyékot rajzolt a fűre, a nő amúgy is hosszú lábát a végletekig megnyújtotta. Én a padon ültem, a nő a város felé távolodott tőlem, a sárga kutyája időnként idegesen visszafordult, és vakkantott egyet, majd – ki tudja miért – a levegőbe ugrott. Szerda délután volt, inkább este, és az a nap is úgy indult, mint a többi. Arcgyakorlat a tükör előtt, őt kilométer az erdőben és gyümölcslé paprikával és spenóttal. A telefonhívás dél után két perccel érkezett. Azért tudom, mert a sétálóutca nagy órája alatt álltam. Ismeretlen szám. Aztán a női hang, amit nem halottam hét éve.
(806.) Engedj közelebb 2. rész
Horák Árpád 