Fel hétre beszéltük meg, de Caren már akkor azt mondta, hogy őt percet késni fog. Már egy órája vártam rá, közben a színes kutyák helyét kocogók vették át, és megjelentek a párok is.
Fél hétkor kétszer hívtam, nem vette fel. Caren akart jönni. Hiányérzete van, azt mondta, valamit nem zártunk le hét éve.
Ő már akkor is ilyen volt, a szeplős, fehér arcával, a vörös hajával és a kék szemével rám nézett, szerelmesen, és a lelkemről beszélt. Nem értettem. Távol vagyok tőle, ne féljek, ezt kérte tőlem minden reggel.
Én nem tudtam, hogy félek.
Szerdán ment el. Nem mondott semmit, csak összepakolta az angolságát, és egy cetlit hagyott a hűtőn, hogy ne hívjam.
Horák Árpád 