Két éve született a lánya, ő is Caren lett, mint minden női felmenője, akkor költözött vissza a városba, most meg nehezen talált bébiszittert. Ezt egy szuszra mondta el, lerogyott mellém, és hátradobta a dzsekije kapucniját. Három órát vártam rá.
Képeket mutatott Carenről, Caren nevet, Caren fürdik, Caren első szülinapja. Csak úgy pörgött a Iphone képernyője.
– Nem látom a helyes szeplőidet.
– Sötét van már.
Éjfélig maradtunk. Megegyeztünk egy újabb találkozóban. Ez most Caren lakásában lesz, a park túloldalán. Szerinte ott egyszerűbb a baba miatt.
Nem fogok elmenni.
Átsétáltunk a ritkán álló fák között, és mályva színű csókot váltottunk, mint régen. Caren hívta így. Ő úgy csókolt meg. Én nem.
(809.) Engedj közelebb 5. rész
Horák Árpád 