Abban az évben még a nagyapám egész napra vitt el bennünket gombászni a Balaton-felvidéki erdőkbe, és karácsony előtt, amikor befagyott a tó Monostorapáti mellett, tíz kilométert gyalogoltunk a mínusz nyolc fokban, hogy kicsúszkáljuk magunkat ebéd előtt. A nagyi rántott húst sütött otthon meg túrós rétest, azt a konyhaasztalon nyújtotta egy fehér, erre a célra fenntartott abroszon, és mire kifeszítette a tésztát, az tele lett lyukakkal, a végeredmény mégis mindig mennyei lett; legalabbis így emlékszem. Abban az évben a nagyapám még beszélt, később a cukorbetegség minden elmúló évvel mogorvábbá és hallgatagabbá tette. Ott volt velünk, mégis nélküle nőttünk fel.
(945.) Kossuth 12.
Horák Árpád 