957. nap

Háromszor telefonált, Donald mégsem vette fel, pedig ha valaki, hát Donald mindig elérhető volt. Caren mereven nézett ki a tizennyolcadikról, és várta, hogy megcsörrenjen a telefon, és végre hallja a hangját. Nem tudta élvezni a látványt, a Dont is piszkosnak látta, sártengernek, nem egy csodának, aminek szokta. Hogy juthattak idáig, nem értette, Donald idegenként kezelte őt, nem kereste, és most már akkor sem vette fel, amikor hívta. Huszonnegyedikén történt valami, Caren lelkét sötétség borította be, elválasztva őt önmagától és Donaldtól. Caren utálta ezeket a megérzéseket, -nem hitt semmiben, ami nem volt racionális -, visszafordult az asztal felé, és úgy döntött, ha Donald nem hívja öt percen belül, beül a kocsiba, és elmegy hozzá. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s