(984.) Rebecca 7

A combod. Ahogy megmozdul, itt ülsz mellettem a balomon, azonnal indul a kezem, hogy megmarkoljam, aztán érzem, ahogy az izmaid megfeszülnek az érintésemtől. Válaszolsz nekem. Újabb és újabb érintést követelsz, mohón, a fejed hátra hajtod, és lehunyt szemmel sóhajtasz az ég felé. Meg vagy hatódva. Tudom. Átlényegültél istennővé, általam.

És még. Többet kapok, a gondolataimban maradsz velem, mindig ott vagy, a vágy is, hogy érintselek, öleljelek, tudod, úgy, ahogy csak téged tudlak. Mintha nem létezne más.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s