Ma tizenegy éve léptem először a Windsor fedélzetére. Fennhéjázó név ez egy Balaton 15-nek. Nem szerettem vitorlázni, motort akartam a hajóra, erőset, és kormányt, amivel irányíthatom, egészen Siófokig, a Kenderes csárdáig. Ott a legjobb a rántott hús. Ez a méltatlanul elfeledett étel, ami frissen kisütve burgonyával és uborkával utolérhetetlen bármilyen másik étel számára, – ha nem mikrohullámmal akarják frissé varázsolni.
A Windsoron nem volt motor, a kikötőből is csak vitorlával tudtam kijutni a nyílt vízre; elég nehézkesen. Nem is jártam le sokszor, vagy ha lementem, club bárjában ragadtam, aztán ott aludtam, hogy a másnapot újra a bárban töltsem. Az öreg hajósok békén hagytak. Tudták, hogy nem szeretem a vizet.