(993.) Rebecca 9

Zöld fény villan a szemedben, engem nézel, úgy, mint mindig. Az arcod kisimul, ilyenkor átadod magad nekem, teljes a bizalmad, egy alma van a kezedben, beleharapsz, de a szemem nem engeded. Rebecca. Egy napért veled érdemes volt élnem.

Rózsát hoztam ma neked, a szirmok szélén kék csík fut, vázába teszed, érzem, hogy szereted; mint engem. Én is szeretlek. Senki nem adott még ennél többet nekem. Szárnyaló madár lettem, arcomat az ég felé fordítom, a szél simítja a bőröm, olyan lágyan, mint az ujjad. Nincs szó, ami kifejezné, mennyire vágyon arra, hogy így maradjak örökre.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s