Egyedül vágott át a tisztáson, a háza a fák között állt, azt a saját kezével építette, – neg a nagyapjával. De az öreg már nem élt. A forrás mögött ásta el öt éve, a mamutfenyő alá, annál a forrásnál, ahova a medvék mindig inni jártak. A mancsuk ott dübörgött minden nap az öreg csontjai fölött. Egyedül volt, és a sérülés, amit a szurdokban szerzett, legyengítette. A sípcsontja átszúrta a bőrét, nem vesztett sok vért, mégis többször megszédült mire felmászott a házhoz.
Remegő kézzel nyitotta ki az ajtót.
Horák Árpád 