1002. nap

Egyedül vágott át a tisztáson, a háza a fák között állt, azt a saját kezével építette, – neg a nagyapjával. De az öreg már nem élt. A forrás mögött ásta el öt éve, a mamutfenyő alá, annál a forrásnál, ahova a medvék mindig inni jártak. A mancsuk ott dübörgött minden nap az öreg csontjai fölött. Egyedül volt, és a sérülés, amit a szurdokban szerzett, legyengítette. A sípcsontja átszúrta a bőrét, nem vesztett sok vért, mégis többször megszédült mire felmászott a házhoz.

Remegő kézzel nyitotta ki az ajtót.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s